Hír

A kiváló mechanikai szilárdságával, hőszigetelésével, égésgátlási képességével és méretstabilitásával rendelkező, nagy töltetű epoxigyanta rendszer alapvető anyaggá vált a globális csúcskategóriás gyártási területeken, mint például az elektronikai tokozás, az erőátviteli eszközök csomagolása, a kompozit anyagok öntése, a csúcskategóriás ragasztók és az elektromos öntvények.

A bevonat formulák tervezésénél a tixotrópia és a szintezés közötti egyensúly közvetlenül meghatározza az építési tapintást, a megereszkedést, a bevonat megjelenését és a végső bevonat hatását. A hagyományos adalékanyagok, mint például a füstölt szilícium-dioxid, a szerves reológiai szerek és a bentonit tixotrópiát biztosíthatnak, de gyakran olyan problémákat okoznak, mint a megnövekedett költségek, a korlátozott kompatibilitás, az elégtelen magas hőmérsékleti stabilitás és a fényesség csökkenése.

Az alumínium-hidroxid (ATH), mint a műkövek (különösen a kvarc és a szilárd felületi anyagok) mag égésgátló töltő- és erősítő komponense, szemcseméret-eloszlása ​​miatt döntő hatással van az anyag tulajdonságaira.

A polimer kompozit anyagok területén kulcsfontosságú az alumínium-hidroxid (ATH) hatékony halogénmentes égésgátló töltőanyagként való alkalmazása. Azonban az ATH és a gyanta mátrix közötti rossz kompatibilitás és aggregációra való hajlam régóta korlátozza teljes teljesítményüket.

Az égésgátló és funkcionális töltőanyagok területén az alumínium-hidroxid (ATH) kulcsfontosságú szerepet tölt be. Az előállítási folyamatok különbségei – nevezetesen az "alulról felfelé" kicsapó módszer és a "felülről lefelé" őrlési módszer - azonban alapvetően meghatározzák a termékek fizikai-kémiai jellegét és alkalmazási teljesítményhatárait.

Csúcskategóriás elektronikai területeken, mint például a félvezető csomagolás, a nagyfrekvenciás hordozók, a termikus interfész anyagok és a fejlett kerámia hordozók, az anyag minden mikroszkopikus jellemzője közvetlenül meghatározza a végtermék teljesítményhatárát és megbízhatósági határát.