Hír

Az antimon-trioxid (Sb2O3) műanyag égésgátlásra való felhasználásának gyakorlatában az „egyenetlen diszperzió” az elsődleges folyamat kihívása, amely az égésgátló hatékonyságának ingadozásához, az anyag mechanikai tulajdonságainak romlásához és a termékek megjelenési hibáihoz vezet.

Az égésgátló tudomány területén az antimon-trioxid (Sb ₂ O3) egyedülálló és klasszikus helyet foglal el. Önmagában nem erős égésgátló, de halogénvegyületekkel együtt élve elképesztő szinergikus hatásokat fejthet ki, többszörösére növelve az általános égésgátló hatásfokot.

A halogénmentes égésgátlók kiválasztásában az alumínium-hipofoszfit (AHP) nem „főkulcs”, kiváló teljesítménye nagymértékben függ a polimer mátrixszal való „kémiai párbeszédtől”.

A cink-borát a polimerek és a PVC egyik legmegbízhatóbb és legkörnyezetbarátabb égésgátlója lett. Ez a cikk feltárja kémiai tulajdonságait, előnyeit, ipari alkalmazásait, és azt, hogy miért részesítik előnyben más halogénmentes égésgátlókkal szemben. A növekvő környezetvédelmi előírásokkal a cink-borát tökéletes egyensúlyt kínál a teljesítmény és a fenntarthatóság között.

Az alumínium-hipofoszfit (AHP) egy nagy teljesítményű halogénmentes égésgátló, és hosszú távú tárolási stabilitása fontos előfeltétele a végtermékek állandó minőségének biztosításának. A fő probléma, amely miatt az ipar általában aggódik, az, hogy felszívja-e a nedvességet?

A műszaki műanyagok halogénmentes égésgátló eljárásában a „teljesítményjáték” alapvető kérdése az, hogy az alumínium-hipofoszfit (AHP) bevezetése szükségszerűen a mechanikai tulajdonságok feláldozása árán történik?